Az 1926 és 1945 közötti időszak a egyenruházatának egyik legmeghatározóbb korszaka, amely a trianoni békediktátum okozta kényszerpályáról indult, majd a világháborús követelményekhez alkalmazkodva alakult át. Ezt a folyamatot részletesen dokumentálja a dr. Tóth László által szerkesztett, mérvadó szakkönyv, az „A Magyar Királyi Honvédség egyenruhái 1926–1945” . A fejlődés fő szakaszai A konszolidáció időszaka (1926–1930-as évek közepe):
A háború végéhez közeledve az anyagellátási nehézségek miatt a táborbarna szín egyre inkább árnyalatot öltött. Az 1926 és 1945 közötti időszak a egyenruházatának
A hadsereg létszámának növekedésével és az új fegyvernemek (pl. páncélosok, légierő) megjelenésével párhuzamosan az egyenruházat is specializálódott. A tisztek körében népszerű maradt a , amely
A tisztek körében népszerű maradt a , amely a magyar katonai hagyományok egyik legikonikusabb darabjává vált. A második világháború évei (1939–1945): A tisztek körében népszerű maradt a
Megjelentek a modern felszerelési tárgyak, például az , amely a német M35-ös sisakhoz hasonlított, de kisebb szerkezeti eltérésekkel rendelkezett.
Az 1926 előtt uralkodó „ruhaínséget” követően az 1926-os fektette le az egységes szabályozás alapjait.